Keresés

A MIZANTRÓP / Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház - Budapesti Égtájak Iroda

NOVEMBER 14., 20.00, IOAN SLAVICI KLASSZIKUS SZÍNHÁZ



Moliére: A mizantróp (2h)
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciója

Petri György fordítása alapján

Rendező: Bocsárdi László

Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Dobre Kóthay Judit
Világítástervező: Bányai Tamás
Zenei válogatás: Bocsárdi László
Dramaturgiai munkatárs: Czegő Csongor
Rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsanna

Szereplők: Pálffy Tibor, Mátray László, Szakács László, Kicsid Gizella, Szalma Hajnalka, Gajzágó Zsuzsa, Diószegi Attila, Nagy Alfréd, D. Albu Annamária, Erdei Gábor, Nemes Levente



Ügyelő: V. Bartha Edit
Súgó: Dobra Mária Magdolna

2009 októberében a budapesti Thália Színházban mutatta be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház J.B.P. Molière A mizantróp című darabját. A Bocsárdi László által rendezett előadás a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a budapesti Égtájak Iroda közös produkciójaként jött létre.

Örök dilemmánk, hogy az erkölcs előírásainak vagy érdekeinknek rendeljük-e alá cselekedeteinket. A lelkiismeret az őszinteséget, igazságosságot, önzetlen szeretetet tartja a legfontosabb erényeknek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a hétköznapokban, ahol az érvényesülés tűnik a legfőbb célnak, többnyire az önzés, irigység és szívtelenség irányítja cselekedeteinket. Vajon van-e közöttünk olyan, aki érdekei kísértéseinek ellenállva, minden helyzetben meg tud maradni őszintének, tisztának? Vajon van-e közöttünk olyan, akinek a lelkiismerete minden esetben ösztönei fölé tud kerekedni? Vajon vannak-e közöttünk szentek?

Alceste, Molière darabjának főhőse az igazság bajnokának tartja magát, barátai legapróbb hibáit is kíméletlen őszinteséggel kritizálja, de azáltal, hogy épp abba az asszonyba lesz szerelmes, akinek „gunyoros és kacér szelleme annyira illik a kor erkölcseibe”, elvei nevetségessé válnak. Az emberi természet ellentmondásosságának ilyen pontos megfogalmazása kevés szerzőnek sikerül, ezáltal válik ez a komédia a világirodalom egyik legdrámaibb szövegévé.

Kritikák az előadásról:

(…) Bocsárdi László rendezői koncepciója már Alceste első mondatával egyértelművé válik: itt most valódi, mélyen elszánt és kérlelhetetlen embergyűlöletről lesz szó, nem pedig cinikus, ironikus, nagystílű utálatról. Ebben a kontextusban nincs helyük szerethetően együgyű figuráknak, csattanós poénoknak és elmés kifigurázásoknak, mindent elnyom az emberi faj hangos butasága és szánalmas szimplasága, amely természetesen része az eredeti műnek is, csakhogy nem egyetlen és kizárólagos alkotóeleme. Pedig a színészek, és elsősorban Pálffy Tibor, hihetetlen energiával próbálják alátámasztani ezt a koncepciót, és valamennyien pontosan végrehajtják a rendezői utasításokat. A címszereplő Pálffy alakítása egészen mély őserőből táplálkozik, folyamatosan a szívroham szélén egyensúlyozva harcol az egész világ ellen. (…)
(Ugrai István és Zsedényi Balázs: Tükröm tükröm – Színház, 2009. december)



(…) Bocsárdi László rendezésében Alceste robbanásig feszült indulatember. Pálffy markáns figura és erős színész. Az artikulált beszéd nem a legerősebb oldala, ezért óriási energiát fektet bele, hogy dühtől és szenvedélytől fűtött, magas hőfokon és gyors tempóban előadott szólóit kidolgozza. (...) Mereven ül a tonettszéken, teste merő visszafojtott vibrálás, ujjait idegesen mozgatja, lába reszket a magára kényszerített fegyelemtől. Különállását látványosan jelzi, például a sorba állított székek között ellenkező irányba fordítja a sajátját, de ebben is, mint minden gesztusában, sokkal inkább dühöngés, esetenként őrjöngés nyilvánul meg, mint laza fölény. Ez az Alceste nincs fölényben a világgal szemben, sőt mérhetetlenül szenved tőle. (…)
(Koltai Tamás: Víztükör – Élet és irodalom, 2009.10.30.)

Szószínház-e az új Molière-előadás? A kérdés jogosult, hiszen megszokhattuk, hogy Bocsárdi nagy rendezéseiben az Ilja prófétától az Yvonne-ig és a Shakespeare-előadásokig a szöveg a minuciózus aprólékossággal megkomponált, nagyszabású látványnak volt alárendelve. Itt most megfordulni látszik a szituáció, a szöveg köré szerveződik az előadás, a lecsupaszított, nem mindennapi erőre valló, száraz önmegtartóztatással szervezett, határozott és funkcionálisan elbűvölő látvány a szöveget, Molière ráadásul verses szövegét szolgálja. (...) Pálffy Tibor, Mátray László vagy Kicsid Gizella azonban nagyon hamar rájön arra, hogy a rímeknek itt ugyanolyan szerepük van, mint az óriástükörnek a hátuk mögött. Ha a tükör megduplázza őket, a rímek mintegy rájátszanak, eleve parodisztikussá is teszik a helyenként szenvelgő szövegeket. (…)
(Bogdán László: Érdemes-e bízni embertársainkban, és ha igen, miért nem? – Háromszék, 2009.10.31.)

(…) Öt, különös erővel bíró szék, három, hatalmas lapból álló tükör, játék a fényekkel, s kíméletlenül őszinte, rendkívül aktuális mondanivaló barátságról, szerelemről, az emberi lét örök dilemmáiról. Ezt nyújtja nekünk a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház legújabb darabja, a hétfőn este Budapesten debütált A mizantróp. (…)
(Kánya Gyöngyvér: Embergyűlölet és egyéb kalandok pesti vendégségben – Új magyar szó, 2009.10.21.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése